Szuhafő környékét a 13. században a Miskolc nemzetség birtokolta. A középkorban feltehetően már volt kápolnája, erről azonban írásos dokumentum nem áll rendelkezésre. A reformáció korán elterjedt, a községben 1540-ben már református gyülekezet alakult. A 18. században már volt egy fatemploma, de ez 1780-ban a faluval együtt leégett. Ma is álló temploma 1782-ben épült, tornya pedig 1861-ben. A Szent Erzsébet tiszteletére szentelt kápolnát 1973-1974-ben építették.

 

A település népességének változása:

Címerének története:

Szuhafő község

(Borsod-Abaúj-Zemplén megye)

Álló, háromszögletű, zöld színű a katonai pajzs, alul arany hullámpólyával; a pajzs mezejében jobb felé vágtató ezüstlovon ülő, vörös ruhás, kivont szablyát tartó katona látható. A pajzson félig jobbra forduló, zárt katonai sisak, háromlombú aranykoronával, amelyből ezüstgriff emelkedik ki. A foszlányok színe mindkét oldalon vörös-arany. A pajzs alatt egy szalag lebeg, felirata: SZUHAFŐ.

A címer egésze a község társadalomtörténetére utal, míg a fő címerkép: a lovas vitéz az önkormányzat régi voltára. A pajzs zöld színe és a Szuha-patakra utaló pólya a természeti környezet értékeire emlékeztet, míg az oromdísz: a griff a Szuha völgyéből származó Szuhay családra.